Futásról lesz megint szó, hát persze hogy. Igazából ezt a posztot az első 60 perces futásom után terveztem, sőt az azóta elkövetett edzések közben fejben már többször meg is írtam. Mire sikerült regenerálódnom, sajnos ezek a remek gondolatok már sehol se voltak. Pontosan három hónapja írtam utoljára futásról, ezalatt az idő alatt rengeteg új élménnyel, tapasztalattal és egy új pár futócipővel lettem gazdagabb. Most csak azért összeszedtem magam, hogy megoszthassam ezt az információra éhes internetes közösséggel.
Lábfájás
A sípcsont feletti izom, pontosabban a csont és bőr közötti izomzatom kezdett el fájni kb. 2 hónapja. Igazából ez csak futás közben jött elő. Jegeléssel, kímélő 20 perces futásokkal kúráltam magam, és másfél hét alatt szépen meg is szűnt a problémám.
Szakadóesőben széjjelázva futás
Nagyon jó, tényleg. Itt elkezdtem írni irodalmi stílusban milyen érzés is esőben futni, arcomba csapódó hideg esőcseppek, szivárvány a háttérben stb. Inkább nem fárasztok ezzel senkit, próbáljátok ki. Jó lesz.
Magas hőmérsékleten futás
Ez nem jó. Az első kánikulai futásom teljes kudarcba fulladt. Miközben háromnegyed útról baktattam hazafelé - figyelve az arra elhaladó autókat, hátha felvesz valaki - azon gondolkoztam, hogy lehet nem most kellett volna új útvonalat választanom. A zalai dombság és a tikkasztó meleg együttesen megmutatták erejüket. Tanulság: ha nagyon meleg van fuss este vagy korán reggel de inkább ülj bele egy nagy tóba.
Új futócipő
1 hónapja és 1 napja reggel felkeltem és azzal a lendülettel belémnyilalt a gondolat, hogy megérdemlek végre egy futócipőt. A vidéki sportboltok választékának az egyik előnye hogy nincs, legalább könnyű volt választanom. A két legfontosabb általam meghatározott tulajdonságnak a maximum árnak és az adott lábméretemnek egy cipő felelt meg. Így lett egy 42,5-es tényleg nem tudom milyen típusú Nike. Elöször kicsit furcsa volt, hogy sarokra érkezéskor dobott rajtam egyet, de már megszoktam. Gondolom úgy szögdelhetek benne, mint egy homoki gazella.
Futás lóvágtában
Enyhe túlzással. A feladat az volt hogy fussak 30 percig tempósan, mintha versenyen lennék. Ennek eredménye megtekinthető itt majd összevethető ezzel. Ez a természet törvényeit meghazudtoló teljesítménynövekedés eléggé meg is viselt. Újra sikerült izomlázat kapnom, még így is hogy a 30 percet nem tudtam teljesíteni. Egyébként elég jól ment, úgy 15 percig. Aztán hirtelen olyan volt mintha rámakasztottak volna minimum 30 kg ellensúlyt, és kivonták volna a levegőből az oxigén molekulákat. A lényeg hogy túléltem, és másnap már megint lent voltam a placcon.
Befejezésül pedig, mivel lassan 6 hónapja futok, szeretném megköszönni minden (platina, arany, ezüst, stb.) támogatómnak a segítséget. Hajninak és Kristófnak, hogy megértik hogy néha esténként apa bizony futni megy, Krisztinek az edzéstervet a szakmai tanácsadást. Legvégül pedig azoknak akiknek igyekezetéből, szenvedéséből erőt meríthettem, ők pedig az online futótársak: babarum, endre, csikszem (jelenleg rehabilitáción, de reméljük mielőbb újra futhat), rivera, tschöppy, és sesam. Köszönöm.
My del.icio.us
